A kolleganőm szabadságon van, igy én készítem el az ő szakvéleményét is. Csakhogy nem véletlen vagyunk ugye ketten... Szóval ma nem tudtam befejezni a mai székértői vélemények elkészítését. A saját szakértői véleményezésemmel kész lettem, de az övéből még több, mint a fele megmaradt. Pedig bizony isten, szinte egész nap nem ettem, nem ittam (kivéve persze egy kávét, délbe, meg reggel a kollagén italomat), ezen kívül semmit és ebédszünetre se mentem ki. Pisilni is csak egyszer voltam, azt is már csak délután. Csak dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam....
De ha őszinte akarok lenni, élveztem! Olyan gyorsan elröppent az idő, hogy csak na, délután már csak azért lestem az órát, hogy hátha még egyet meg tudok csinálni...
Lehet jobban haladtam volna, de a főnök odaültetett a nyakamra két "új kolleganőt", akiknek fogalmunk sincs az egészről, azt se tudják, hogy mi fán terem a komplex vizsgálat. Szóval drága felettesem megkért, hogy mivel a mi helyettesítésünk nem megoldott, igy próbáljam meg valamelyest megmutatni a két leányzónak, hogy kb. miről is van szó. No, hát ez azért elég sok időt és energiát is elvett a munkámból. Ráadásul értelmét se látom a dolognak, hiszen végzettségük sincs hozzá, nem csinálhatják, hiába mutatom meg, próbálom elmagyarázni, hogy mely törvények, jogszabályok ismerete szükséges és milyen szakmai ajánlásokat és módszertant kell ismerni ahhoz, hogy szakértő véleményt lehessen készíteni. Szóval nem tudom, hogy mit gondolt a főnök, de ha igy szeretné, hát legyen...
A kolleganőm helyettesítése ráadásul általam megoldott, hiszen nekem van jogosultságom, végzettségem és tapasztalatom is abba. Az én helyettesítésem meg akkor se megoldott, ha ketten ülnek a helyemre, hiszen azt a szakértői véleményezést amit én csinálok, csak olyan végezhet, aki az országos szakértői névsorba szerepel.
Hát hurrá!
Igy történt, hogy ma nem fejeztem be az adott napi munkát. Majd holnap igyekszem, bár nem rajtam múlik, hiszen csak olyan tempóban tudok dolgozni, ahogy a betegek jönnek. A mai maradékot meg a kolleganő helyett végzett munkát megpróbálom délután megcsinálni, hátha sikerül, ha nem akkor holnapután, vagy pénteken.
Mindegy. A jövő héten szabadságon leszek. Mondjuk az én munkámat senki nem fogja helyettem megcsinálni, mert nem tudják és nincs is hozzá jogosultságuk. Szóval majd ha visszajövök a szabadságról, akkor a napi munkám mellett kell majd behoznom az egyhetes elmaradást úgy, hogy még a jogszabály által előirt határidőbe is beleférjünk.
De nem lesz gond. Imádom ha terhelnek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése