Az okos leányok
Hol
volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy intézmény, volt is benne néhány okos
leány. De azok olyan okosak voltak, hogy még blogot is írtak a mindennapjaikról... 
Nem bántottak azzal senkit, leginkább magukat szórakoztatták, így vezetve le a mindennapos frusztrációt, ha már ugye szupervizióra (meg még sok-sok mindenre) nem volt pénz...
Amint mondottam, a mindennapjaikat írták meg kis
humorral fűszerezve, általában a munkájukkal összefüggésbe...
Na mint mondottam, ezek a lányok nem csak okosak voltak, de még a munkájukat is messze földön elismerték!
Nem nézte ezt jó szemmel egy-két gonosz és főleg IRÍGY-MIRÍGY munkatárs.
Fogták hát magukat a "mirigyek", felkerekedtek és bementek a királyhoz.
A királynak annyit beszéltek a fülébe a leányokról, hogy az értük küldött és bekérette az irodába mindet!
Mentek hát a leányok, ott a király fogadta is őket, s mondja nekik:
- Na, hallottam a hírét a nagy eszeteknek! Hallom olyan kreatívak vagytok, hogy még blogot is írtok és a királyságomból még követőitek is akadnak. Felháborító! Itt nem lehet ilyet csinálni!
Erre azt mondta az egyik leány: - Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom, nem akartunk mi ezzel senkit se bántani, nem is tettük. Az általunk megírt adomák valós történeteken alapulnak, de ebből senki sem ismerhet magára..., ha mégis, az csakis a véletlen műve lehet.
Tetszett a királynak ez a felelet, de mivel már nem vonhatta vissza a "mirigyeknek" tett ígéretét, hogy itt aztán lesz-kapsz, mindjárt más kérdést gondolt ki.
- Hát jól van leányom, az első kérdésemre jól megfeleltél, mondok mást. Van nekem egy alkirályom, aki szintén csak a címet bitorolja, nem való az semmire, de hát ugye Ő is a királyság szülötte és van egy jó komája-cimborája, aki betolakodó ugyan (mint Ti), de hát Ők bizony magukra ismertek az egyik írásotokból! Nem beszélve arról a másik két mirígyről, akik mint tudjuk nem valók semmire, de már elmúltak 50 évesek, és ha kirúgnám őket, mi lenne velük??? Hát éhen halnának az biztos, hiszen ki venne fel rajtam kívül ilyeneket?
Mentek hát a leányok, ott a király fogadta is őket, s mondja nekik:
- Na, hallottam a hírét a nagy eszeteknek! Hallom olyan kreatívak vagytok, hogy még blogot is írtok és a királyságomból még követőitek is akadnak. Felháborító! Itt nem lehet ilyet csinálni!
Erre azt mondta az egyik leány: - Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom, nem akartunk mi ezzel senkit se bántani, nem is tettük. Az általunk megírt adomák valós történeteken alapulnak, de ebből senki sem ismerhet magára..., ha mégis, az csakis a véletlen műve lehet.
Tetszett a királynak ez a felelet, de mivel már nem vonhatta vissza a "mirigyeknek" tett ígéretét, hogy itt aztán lesz-kapsz, mindjárt más kérdést gondolt ki.
- Hát jól van leányom, az első kérdésemre jól megfeleltél, mondok mást. Van nekem egy alkirályom, aki szintén csak a címet bitorolja, nem való az semmire, de hát ugye Ő is a királyság szülötte és van egy jó komája-cimborája, aki betolakodó ugyan (mint Ti), de hát Ők bizony magukra ismertek az egyik írásotokból! Nem beszélve arról a másik két mirígyről, akik mint tudjuk nem valók semmire, de már elmúltak 50 évesek, és ha kirúgnám őket, mi lenne velük??? Hát éhen halnának az biztos, hiszen ki venne fel rajtam kívül ilyeneket?
Erre megint válaszolt az egyik leány: - Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom,
nem hiszem azt, hogy magukra ismerhettek bármelyik írásunkból is, hiszen munkatársról nem is esett szó egyszer se!!!
Márpedig Ők ezt állították - mondta a király!
Elő is vette a blog kinyomtatott példányát (ennyire bénák voltak, hogy nem lementették és e-mailen átküldték, hanem kinyomtatták!!! Micsoda pazarlás!!!).
- Itt azt írjátok az egyik napon, hogy "NE VITATKOZZ IDIÓTÁKKAL, MERT LESÜLLYEDSZ AZ Ő SZINTJÜKRE, ÉS LEGYŐZNEK A RUTINJUKKAL!"
- De királyom, ha elolvasták volna az előtte lévő néhány mondatot, (vagy értelmezni tudták volna azt) akkor az is kiderült volna a számukra, hogy NEM RÓLUK SZÓL A TÖRTÉNET! - mondta a leány.
Aztán úgy döntött, hogy inkább már meg sem szólal, hiszen eszébe jutott, hogy "akinek nem inge, nem veszi magára", továbbá "Ne vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az Ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal :-!
Aki azt hiszi, hogy ez egy mese, az téved!
Ez itt a való világ!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése