Vissza a valóságba: 10 nap szabadság után

Hűvösebb reggelek, elviselhetőbb nappalok, augusztus vége, és bammm: kedden ismét munkába álltam 10 nap kánaáni szabadság után. Magával a munkával mondjuk nem is lenne baj, elvegetálna az ember, de a többi tényező... hááááááát...

Kezdjük a nehezebb résszel. Norbi, a lányom vőlegénye... szegény fiú, teljesen maga alatt van. Azt a bőrt, amit ráültettek az alkarjából az amputált részre, sajnos nem tapadt meg, elhalt, és most tiszta genny az egész. És a hab a tortán, hogy eddig magasról tettek rá: hiába ment, hogy lüktet és folyik, simán elhajtották, hogy kössék át otthon, ne terhelje a rendszert. Persze most már járhat naponta, hogy leszívogassák a gennyet. Teljesen maga alatt van, nem csinálhat semmit, ami egy örökmozgó férfinek, aki mindig csinál valamit és nem tud megállni, lelkileg is felőrli az idegrendszerét.

És ha ez nem lenne elég, a munkahelyemen a főni is azzal indított kedden, hogy valószínűleg szeptember 23-tól megszűnik a jogviszonya, mert a csudás minisztérium még mindig nem állt fel úgy, ahogy kellene, semminek nincs felelőse, úgyhogy hiába kérte már hónapokkal ezelőtt, hogy maradhasson, engedélyt kéne adni rá, de nincs, aki aláírja. Mivel határozott idejű megbízása van, ez azt jelenti, hogy ha továbbra se írják neki alá, akkor jön valaki új a helyére... Brrrr. Hát, én aztán ki nem állhatom az ilyen változást! Ráadásul a jelenlegi főnökömmel eddig olyan jól kijöttem, miért kell ezt elrontani? Egy új vezető mindig rizikós, sosem tudhatja az ember, mit sodor a szél. Szóval nálunk most épp nem csupa móka és kacagás az élet.

De, hogy ne csak a sötét oldalról írjak, lépjünk át a könnyedebb témákra!

A lányomék voltak végre Bödőcs-előadáson! Ezt a jegyet még februárban vettem neki, áprilisban a szülinapjára kapta, de az eseményre csak most került sor a tokaji katlanfesztiválon. Imádták, nagyon jó volt, élvezték, szétnevették magukat – legalább volt annyi öröm, hogy elterelje a figyelmüket.

Ha meg már szülinap, időközben én is betöltöttem az 55. életévemet. 

Nagy ünneplés ugyan nem volt, szerencsére a fiamék és a lányomék se voltak aznap itthon, így a férjem főzött, meg cukrászdából rendelt sütiket (hozott országtortát is!), de én persze jól összevesztem vele, mert hát miért nem mentünk inkább el a cukrászdába?

Annak mégiscsak más a hangulata! Na jó, tudom, hogy jót akart, de szegény mindig úgy csinálja, hogy nem beszélni meg velem, én meg persze kiborulok, hogy másképp szerettem volna. De mivel tényleg jót akart, hát megbocsátok neki... valahogy.

A nyaralásnak sajnos vége, de isteni volt, imádtam. A hajam új színét viszont a férjem nagyon nem díjazta: neki aztán végképp nem jött be a rose gold! Mondjuk a fodrász előre szólt, hogy mivel szőke volt az alapszín, ez bizony kopni fog. Így mivel már sokat fakult, a férjem is megbékélt vele, most már jobban tetszik neki. Azért elsőre nekem is volt egy kis sokk, amikor belenéztem a tükörbe, és nem az nézett vissza, akit vártam, de egy nap alatt simán megszoktam, és amúgy kifejezetten dögös lett!

Aztán valamelyik nap szembesültem itthon egy technológiai turpissággal is: az okostévék csak határozott ideig okosak! A mi készülékünk tizenegynéhány éves, és így mára már nem frissíthető, a régi szervereket lekapcsolták, így eltüntek az okos funkciók, a Netflix,  YouTube, egyebek.

Gondoltam, veszünk egy újat, de a boltban kiderült, hogy az a márka amit kinéztem, arra a gyártó csupán 4 frissítést garantál, ami kb. 5 évet jelent. Naaa neeeee! Szerencsére az eladó megsúgta, hogy olyan készüléket kell venni amin van Google TV, mert az appok miatt az nem jár így. Ahogy ezt otthon elmeséltem a családnak, a fiam vigyorogva csak annyit mondott: „Anyu, ne izgulj, szerzek neked egy MI TV okosítót.” És meg is szerezte! Tegnap kb. 5 perc alatt beüzemeltem, szóval most újra van Netflix, YouTube meg a többi. 

Aztán ott van még a gombakávé, arról is akartam írni. Saját tapasztalat, saját keverék, de azt majd legközelebb. Pár hete már tesztelem, szóval van tapasztalat róla, még ha nem is úgy van, mint ahogy reklámozzák. Vagyis nem lettem tőle atomfizikus, a fókusz meg a csodás megvilágosodás kimerült abban, hogy a benne lévő kávé meg ashwagandha segített túlélni a délelőtt tíz óra előtti emberi érintkezéseket anélkül, hogy bárkit tarkón vágtam volna. Viszont a vécé-mítosz ügyében van egy kis csavar, mert a katasztrófahelyzet ugyan elmaradt, de az emésztést serkentő hatás az bizony működik. Na de erről majd a következő bejegyzésben.