Ezer éve nem jelentkeztem – na jó, valójában „csak” másfél hónapja –, de az az igazság, hogy annyi volt a munka, hogy mire leültem volna a gép elé, már lemerült az elem. Vagy amikor szabadságon voltam, akkor meg ugye kerülöm az online világot. Mindenesetre felkészültem a nyárra, otthon betáraztam a hűtő alsó fiókját:
Van még belőle, pedig adtam a lányoméknak, a fiaméknak és én is ittam a Sommersby-ből :)
Kezdjük az előző írásra visszatérve: a kutyus viszonylag jól van! Visszavitték a dokihoz, és a varratok egy részét sikeresen eltávolították. A többi viszont még maradt egy kicsit, mert a szentemnek a „hóna alatt” van az egyik műtéti heg, és mivel ott a folyamatos mozgás miatt állandóan nyúlik a bőr, nem gyógyul olyan tempóban, mint a test többi részén. De a lényeg, hogy túl van a nehezén, és szépen alakul. Persze túl egyszerű lenne, ha ezzel minden gond megoldódott volna... A műtét óta "allergiás" lett, vakarózik, pedig előtte soha nem volt ilyen. Kapott gyógyszert, 10 szem 15.000 Ft, majd közölte a doki, hogy tél kivételével folyamatosan kell(ene) szednie. Nos úgy tűnik, hogy a gyógyszer se váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bár csökkent a vakarózás, nem szűnt meg...
A családi vonalon is zajlik az élet... A lányom hirdetett egy menő, ritka darabot az egyik online aukciós oldalon: egy Vintage Escada Margaretha Ley bomber dzsekit. Erre fel ki kereste meg chaten? Egy tévéműsor segédszerkesztője! Kifejezetten olyan egyedi tárgyakat kerestek, amiknek érdekes a történetük, hogy a műsorban a szakértőik felmérjék az értékét, és licitáljanak rá. Szóval konkrétan hívták a lányomat, hogy szerepeljen a műsorban. És mit reagált erre? Idézem: „Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel.” 😄 Hát, így végződött a tiszavirág-életű tévés karrier, még mielőtt elkezdődött volna!
Június vége a pihenésé volt náluk: a Balatonnál nyaraltak, mert a Honvédség szerencsére ad a munkatársai rekreációjára. Ráfér a párjára a pihenés, mert az elmúlt időszakban szerintem emberfeletti tempót diktált. Befejezte a képzését, úgyhogy most már hivatalosan is „repülhet” – de hogy ha kell, bármikor, a világon bárhová bevethető legyen, bónuszként be kellett gyűjtenie egy elképesztő oltáscsomagot a sikeres vizsga után. Láttam a listát, hát konkrétan egy egész trópusi kézikönyv: Yellow Fever (sárgaláz), tífusz, Hepatitis, Meningococcus, kolera, veszettség, meg a jó ég tudja még mi minden... vagy 12-14 oltás.
Mindemellett hogy tanult, dolgozott és munka után még edzősködött is. Ja, és persze még az edzőség miatt is tanult. Szóval a hokiedzések most nyáron szünetelnek, és a repülős képzésnek is vége, végre szusszanhat egyet. Bár ismerve őt, a „szusszanás” nála relatív fogalom. Közelebb van már a 4. ikszhez, mint a 3-hoz, de ha van egy kis szabadideje, vagy maratont fut, vagy körbetekeri a Balatont. Sőt, képes egy ilyen menet után hazatérve még elmenni futni egyet „levezetésképpen”. Komolyan, már attól elfáradok, ha nézem! A Balatonnál se tudott "csak pihenni", így készült ez a promó videó :)
A fiaméknál is alakul a nyár: a baráti társaságukkal augusztus közepére kibéreltek egy hatalmas, 20-30 fős házat Orosháza - Gyopárosfürdőn. A bérleti díj fix, teljesen mindegy, hányan lesznek, úgyhogy minket is meghívtak, menjünk, ha van kedvünk. Eredetileg úgy volt, hogy mivel nincs, aki helyettesítsen a munkahelyemen, maximum pénteken meló után tudunk elmenni és vasárnapig maradni, de aztán felcsillant egy halvány reménysugár, hogy talán... Hiszen most is mikor szabadságra mentem, úgy volt, hogy lesz aki helyettesít, aztán mégse így lett... Szóval mondtam is a főnöknek, hogy ebből az a tanulság, hogy 1 hétre bármikor elmehetek, mert úgyis nekem kell saját magamat helyettesíteni.
Június 26-án meg dupla szülinap volt a családban: a férjem és a fiam is akkor ünnepeltek. Előtte már napokkal, hetekkel teljesen rá szoktam pörögni a témára – tervezek, szervezek, menüt állítok össze –, de most őszintén bevallom, valahogy hiányzott belőlem a megszokott lendület. Aztán végül minden összeállt. Megcsináltam a tortát, volt sültestál, szóval kár lett volna túlpörögni.
Két hete én is szabadságon voltam. Furán hangozhat, de a legjobb kikapcsolódás az volt számomra, mikor a lányomhoz el tudtam menni. Igaz csak pár km. távolság, de mégiscsak erdő mellett laknak, más a levegő, a klíma és a zajterhelés. Csend van, a konyhaablakból lehet őzikéket lesni, hallani lehet a madarak csicsergését és még a szél hangját is. Nagyon pihentető a csend. Kettesbe voltunk, én kihasználtam az udvaron a medencét, vittem egy 80-as évekből való stradmatracot, azt a kék-piros fajtát, és csak hesszeltem rajta a vízbe. Néztem a felhőket, meg a repülőket. Semmi zene, semmi telefon vagy internet, csak a szél hangja meg a madarak. Szuper volt. Több szempontból is. Egyrészt végre lett egy kis színem, másrészt mások mindezért elutaznak messzire, házat vagy szobát bérelnek, stb. Én meg a hesszelés közbe ingyen kaptam a hideg cirtomos vizet vagy az olasz presszókávét, ha kértem. Sőt olyan finom parenyica sajttal és sonkával töltött csirkemellet készített, hogy még nekem sem sikerül olyan jól otthon, mikor megpróbáltam. Isteni vot. Teljes kiszolgálás - ingyen, de közben meg Ő intézte a saját dolgát, csak néha jött ki, addig én elvoltam magammal. Semmi kötöttség, semmi máshoz való alkalmazkodás, csak én, a víz, napfény, szellő, csend és béke. Isteni volt. Nem is értem, hogy miért nem csináltam ezt, mikor odavoltak a Balatonon nyaralni. Pedig többször is mondta, hogy menjek nyugodtan... Ugyanígy elmehettem volna akár minden nap egy pár órára meditálni, sütkérezni a napon, csobbanni a medencébe... Na majd ezután.
De persze a szabadság és a semmittevés ára nem maradt el. Szabadság után múlt kedden jöttem dolgozni, és az asztalom az irodában úgy meg volt pakolva, hogy nem akartam hinni a szememnek. Majdnem elsírtam magam. Komolyan :)
Egy pillanatra nagyon igazságtalannak éreztem, és legszivesebben jól az arcába mondtam volna valakinek, hogy azért ez már mégis milyen??? Más ha elmegy szabadságra, akkor a munkáját elvégzik és nem arra jön vissza, hogy amíg nem volt, addig senki sem helyettesítette és bizony a szabadság alatt felgyűlt dolgokat a napi munka mellett még pótolni kell. Így valójában mégiscsak le kell dolgoznom a szabadságomat, szóval akkor ez így milyen szabadság is? De aztán elengedtem ezt a dolgot. Úgyse mentem volna semmire a háborgással... Eredetileg lett volna helyettesítés, hiszen csak így engedtek el, de szegény megbetegedett. És tényleg! Nem alibi betegség, hanem tényleg elég komoly. Szóval elengedtem ezt a dolgot, és már nem is magamat sajnáltam, hanem szegény "helyettesemet", aki mégse lett az. Úgy voltam vele, hogy ami belefér a munkaidőbe, azt megcsinálom, ami meg nem, az majd kész lesz egyszer valamikor. De azért finoman jeleztem, hogy jó lenne átgondolni a tényleges helyettesítésemet, mert velem is történhet bármi. De csak mosolyt kaptam visszajelzésként, nem vették komolyan... Na mindegy. Egy hét kellett a napi munka mellett, hogy feldolgozzam az elmaradást, de tegnapra sikerült lenullázni.
Mi is volt még? Ja, voltam a hőségriadóba vizet osztani - önkéntesként, és lemaradtam egy régi kollégákkal történő taliról, mert nem értünk haza időben. De pont azon gondolkodtam, hogy ha hazaértünk volna, lehet akkor sem tudtam volna elmenni, mert úgy leégtem, hogy konkrétan nem tudtam menni. Vörös pecsenye volt az egész testem, feszült minden lépés és még ha a ruha hozzám ért, az is fájt. Szóval ha tudtam volna menni, akkor se tudtam volna... Most már hámlik le a bőr, a combomról is tenyérnyi bőrfelületek hiányoznak, de nem fáj, csak rondán néz ki.
Aztán a legújabb mániámról még pár szó:
Imádtam kávézni, imádtam a szertartását, az ízét, és volt, hogy napi 4 kávét is megittam. Nos ez egy ideje megváltozott. Minden úgy kezdődött, hogy találtam egy proteines kávét. Persze ennek is van előzménye, mert mint kiderült nagyon magas a kortizolszintem, aminek nem tesz jót a reggeli kávézás (sem). És az orvos szerint akár ettől lehetett az is, hogy amikor a katonaságnál voltam, hiába a nagy fizikai megterhelés, egy dekát sem fogytam. A doki szerint abszolút indokolhatja a kortizol (az alvásmegvonás, a stressz, az állandó készültség és a jelentős fizikai túlterhelés)... Szóval a lényeg, hogy azt ajánlotta egybek mellett, hogy reggel ne igyak kávét.
Ettől teljesen szétcsúsztam, mert a kávézás nekem "énidő" is volt, meg hát na. Imádtam kávézni. Szóval rátaláltam a protein kávéra.
Ez jobb alternatíva, mint a kávé reggel. Teljesen más egyébként, mint a feketekávé, de teljesen le tudtam jönni a szerről a segítségével. Ma már csak akkor kávézok, ha vendégségbe vagyok a lányoméknál, vagy anyukámnál, mert velük ez ilyen szertartásszerű. Főleg anyukámmal. Hétvégén piac után megyek hozzá, addigra már elkészíti a kávéfőzőt, és csak bekapcsolja mikor odaérek. Na szóval a protein kávé bejött, szinte leszoktam a fekete kávéról, de mit mondjak - nem olcsó, és nem tart sokáig. Szóval alternatíva után néztem, és rájöttem, hogy sokkal olcsóbban és még jobbat is tudok készíteni. Most pedig rápörögtem erre a "gombakávéra". Nem ittam még, de annyi reklám jön szembe, hogy egyszer már majdnem rányomtam a vétel gombra. De aztán eszembe jutott, hogy inkább végzek egy kis kutatómunkát, hogy mi is van abban a "drága" gombakávéba. És bizony kissé átverés, vagy legalábbis sokkal több hatóanyaggal lehet elkészíteni házilag és sokkal olcsóbban. Sőt, én már cifrázom is, mert proteines gombakávét fogot inni. Persze a gombakivonatokat még most rendeltem meg, és még jó néhány nap mire ideér.
Kíváncsi leszek, hogy tényleg van-e bármi alapja ennek a nagy gombás kávé őrületnek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése